Lehullott levél

Összes megtekintés: 47 

Lehullott levél terít le szőnyeget,
Bíbort fest a fény, a szíve fölreped,
Színes paletta ont le rám bánatot,
Szomorú őszben szívedet átadod.

Csendes esővel siratott múlt üzen,
Halvány emléked elindul nélkülem,
Ködös tájakon bolyong majd egyedül,
Csillagok között az éjjel elvegyül.

Fagyos télidő jövője meglegyint,
Írom a neved, kimondom szó szerint.
Hiányzol, – úgy fáj – tagadni nincs erőm!
Nézel-e vissza, a létből elmenőn?

Meséld el nekem, milyen a mennyország!
Kedvesek ott fönn, vagy talán mogorvák?
Bíbort fest a fény, írja a nevedet,
Lehullott levél közt az éj lépeget.

“Lehullott levél” bejegyzéshez 3 hozzászólás

  1. Kedves Csilla!

    Köszönöm a hozzászólást. Igazad van és ennek megfelelően javítottam is verset, helyére került a névelő.

    Baráti üdvözlettel: János

  2. Múlt, emlék, hiány…, szomorkás, szép őszi vers, fegyelmezett ritmusban. (a “szíve” előtti hiányzó névelő fel sem tűnik, épp csak picit döccen a ritmus nélküle) Örülök, hogy páros rímelésű versben mondtad el! Hallottam már olyan vélekedést, hogy ez a rímfajta csak gyermekversekben alkalmazható. Hogy ez mennyire nem igaz, bizonyítékul itt a versed! 🙂 👌 Gratulálok, kedves János!

Szólj hozzá!