Őszi nyugalom

Összes megtekintés: 15 

A dombokról az elmúlás,galoppban
titkos falkái ereszkednek alá,
köröskörül kis fényecske lángja
elhamvad mint a nyári kánikula .

A nap olyan mint egy vércsepp
hunyó pilláján pislog, az ölében
hajnalban őszszaga terjed régen,
ködterheket hordoz szőnyegére.

Holnapra itt rozsdásan elterül
az őszi csend hűvös képzelete,
fészek teremtő bűbájok varázsa
madárpárokat kerget fészkükbe.

Addig, amíg az ujjongó friss tavasz
életet fakaszt varázsló ifjúsága,
amíg fel nem derül a kék égre
s megszületik a tavasz unokája.

“Őszi nyugalom” bejegyzéshez 6 hozzászólás

  1. Evike édes!
    Köszönöm szépen ,hogy olvastad!Azért az őszről íródott ez a vers ,de bele tápláltam a tavaszi sugallatot is!
    Egy régebbi versem,lehet már a tavaszra gondoltam amikor írtam!
    Sok szeretettel…Babu😍😍😍

  2. Kedves Babu! Gratulálok ehhez a szép versedhez, mely már a tavasz reményét sugallja. Szeretettel olvastalak: Éva😍

Szólj hozzá!