Vívódásaid…
Vívódásaid elnyomják örömeidet,
forrong véred, mennyi akadály előtted,
síkra szállsz megvívni a bajkeverőkkel,
sokan bántanak, okát nem tudod előre.
Utólag se, csak védekezhetsz kétségben,
kíméletlen véleményekkel értékelnek,
akikben bíztál, már elhagytak örökre,
lehetnek, akik romjaidban is felemelnek?
Csupa dac és kétség, ez mind ellened,
szembesítel, szépen szólsz vagy indulattal,
vigaszod keresed, de nem jutsz előre,
jó lenne mindent intézni egy mozdulattal.
Zihál tüdőd, lelked, erőtlen lettél,
csak rohannál szembe a vitákkal,
megálljt kellene parancsolnod magadnak,
hogy időt nyerj gondolkodásra, megoldásra.
Nem kell igazadért elbuknod, meghalnod,
aki téged bánt tudja, régóta fuldokolsz,
add meg végre hát az esélyt, lehetőséget,
nyugalommal a megoldás felé bandukolsz.
Szeresd önmagad és lelked fájdalmait,
csendet akarj, szedd össze most vágyaidat,
nem kell minden nap bukdácsolnod folyton,
békélj meg és valósítsd meg álmaidat!