A KERESZTFA,ÉS A BITÓFA EGY TŐRŐL FAKADNAK

HÍVÓ DAL

Hívnánk, Uram,
de mink is pont most eszünk.
Inkább én nem eszek,
csak tik egyetek.
Úgy ülünk az asztalnál az eklézsián,
egy cigány, egy pápa,
egy cigány, egy pápa,
és egy zsidó,
sült hús lesz vacsorára,
fütyülünk a világra.

Hogy asztalodnál leültettél,
mindenképpen úrrá tettél,
magad módján kifizettél,
dolgom után megbecsültél.

Örömének,
legyetek szépek, és kövérek,
gombóc be nyóc,
s ha teli hassal
állunk fel a padról,
Hogy letegyünk a gondról,
vissza kell fogni a kosztból,
és a borból,
száll az ének a lantról.

Más földrészen mondják,
az ember az ember,
az asszony az asszony,
az asszony az nem ember,
a medve nem játék.
A részeg embert átugrasztják az árkon,
Jeri, sánc, Jeri, sánc.

Most pedig két rendes ember foghat kezet,
de az egyik biztosan az,
akkor a másik mi lehet?
s ez már bazi a kocsira a dinnyét.
Ne legyél olyan goromba,
áldást mondunk pincehideg borodra.

Hogy meglegyen a látszat,
hogyan kerül az étel az asztalra,
az urak még mindíg vadásznak.
Állatot és embert ölni
az erős kiváltsága.

Kihegyezzünk nekik egy karót?
A keresztfa, és a bitófa egy tőről fakadnak,
ne érje az élő fát
szégyen, és gyalázat,
ne a kivégző alkalmatosságokat imádjad,
keresztény a hóhér is, s az áldozat,
nesze neked tízparancsolat.

Mosolyogj az Emberre,
s az Ember is visszamosolyog Rád.

2020. szeptember 08.

“A KERESZTFA,ÉS A BITÓFA EGY TŐRŐL FAKADNAK” bejegyzéshez 1 hozzászólás

Szólj hozzá!