Összes megtekintés: 14
Virág tengerrel borított fák táján
Lépes méz hígfolyós szirupja csurran,
Tündöklő, aranyozott napfény-sugár
Melegen tartja, lassan felszárítja.
A lét gyönyörködik az alkotásán,
A festett táj arca vászonra tapad…
A szellő keresztül fut a fa lombján,
Megrezegteti a szép virágokat.
Táj szépsége beleolvad a csendbe,
Szép hazámba vezet már az álomút,
Skarlátvörös hajnali táj hazavonz.
Bársonyos napsugár gyümölcsöt érlel,
A békesség s nyugalom álma virul:
Piruló almákra tapad a mosoly.
Szép szonett formájú versed jó volt olvasni! “Táj szépsége beleolvad a csendbe,
Szép hazámba vezet már az álomút,
Skarlátvörös hajnali táj hazavonz.”
Szeretettel mindig. Éva
“Táj szépsége beleolvad a csendbe,
Szép hazámba vezet már az álomút”
Tetszéssel: Rita