Vándor, hogyha egyszer erre jársz
Vándor, hogyha egyszer erre jársz,
Fáradt leszel, és pihenni vágysz,
Két pad és egy asztal várna itt,
pihentetni fáradt a lábaid.
Napsütésben ha árnyékra vársz,
itt találsz majd egy cseresznyefát,
és egy magas nyírfa is van itt,
szél lengeti hosszú ágait.
És ha száz métert még megteszel,
kissé magasabbra érkezel,
szép időben hogyha jössz ide,
szétnézhetsz innen oly messzire,
hol a dombtetőn a Badacsonyt,
láthatod, és tán a Balatont,
melynek képe lassan ködbe vész,
hogyha télidőben erre mész.
Torma Zsuzsanna
2020. október 08
Kedves vers, Zsuzsa!