Tóparti est

Összes megtekintés: 16 

Ködfátyolán az ősznek varázsosan
dereng a légen át a nyár emléke,
elfáradt csónakok koppannak halkan
egymás oldalához, maroknyi béke

költözik szívembe a pillanattal
és egyre csak fohászkodom a léthez,
hogy legyen pár ok még mi itt marasztal,
hogy legyen még mi visszahúz e stéghez.

Amott a nádas már sárgába hajlik,
tövén kacsák locsognak esti csendben,
és körülöttük a víz fodrozódik,
békák brekegnek változó ütemben.

Lassan a tóra langy fehér köd szédül,
csak tollam serceg versem ütemétől.

“Tóparti est” bejegyzéshez 4 hozzászólás

Szólj hozzá!