Varjak

Őszi esőben távoli őrszem,
fekete díszbe öltözötten
nem egy, egy egész hadsereg.
Visszatérnek, várnak, remélnek,
felettünk kárognak, köröznek
sötétre ázott tolvajidőben.
Könnyeivel mintha üzenne
a fekete hang, fekete csendben.
Őszi hidegben a tavasz a nyár
ázott avarban didereg.
Egymás mellett elfut az idő,
arca nincs, csak mozdulat,
feketén virágzó felleg.
Ismerős, valaha volt álmokból
visszaperelhetnének az évek,
őszi esőben egy kicsinyke tavaszt.

“Varjak” bejegyzéshez 16 hozzászólás

  1. Kedves Ica! Remekül visszaadtad az ősz hangulatát, minden rá jellemző színével, hangulatával. Szeretettel olvastalak: Éva👏🍂🍁🍄🌞

  2. Drága Ica!
    En máris egy idézettel kezdem,ami megragadott :
    “Egymás mellett elfut az idő,
    arca nincs, csak mozdulat,
    feketén virágzó felleg!
    Ezt a három sort többször is elolvastam.
    Gratulálok szeretettel kissé nyomasztó hangulatú szép soraidhoz!
    Olellek…Babu😘😘😘

  3. Nemszeretem idő ez az ősz, de meg van a hangulata, szépsége.
    Kedves Rita, most különösen rossz idő van , esik az eső már pár napja, hideg van, de majd lesz jobb is.)))
    Örülök, hogy tetszett a versem.
    szeretettel
    Ica

  4. “Könnyeivel mintha üzenne
    a fekete hang, fekete csendben.”

    Visszaadja az ősz hangulatát, annak is a borúsabb, szomorúbb részét.

    Szeretettel és tetszésel olvastam: Rita🍁🌧☔️

  5. “Egymás mellett elfut az idő,
    arca nincs, csak mozdulat,
    feketén virágzó felleg.
    Ismerős, valaha volt álmokból
    visszaperelhetnének az évek,
    őszi esőben egy kicsinyke tavaszt.”

    Én is érzem!
    Gratulálok!

  6. Már a címe miatt is tetszett, de elolvasva a verset, hát igazán egyetértek a versed mondanivalójával, nem beszélve arról, hogy maga a vers is tetszik az összes megszemélyesítésével együtt. Gratulálok szeretettel!🌷🌹🌻

Szólj hozzá!