Békesség a szívben

Összes megtekintés: 26 

A vágyak magamtól rég elszálltak,
már nem tűnődöm mik várhatnak,
lemondásom végigsétál a földi bájon
úgy, mint a holdsugara a fénysugáron.

Napernyőt nyitok ki csendesen
szívem fölé, mint kényes úri dáma,
szívem sértett ne érje hő, ne fájjon,
könnyezek, a Te szíved van bennem.

Ablakom a tavaszba ki nem tárom,
nem ízlik rest kedvemnek életem,
durcásan tolom el szerény ifjúságom.

Magam sem tudom mit képzelek én
fejem két párna közt, csókok igéjén
s ébren álmodom , mi is az a végtelen.

“Békesség a szívben” bejegyzéshez 5 hozzászólás

Szólj hozzá!