Szeptember

Összes megtekintés: 17 

A lelkem már a végtelen
mezők felett csatangol,
a felhős égen megpihen
aztán tovább barangol.

Cseppek húzzák a földre le
a magasság honából,
szirom szédül már ővele
virágnak homlokáról.

Lombok hajolnak lágyan el
a szeptemberi széllel,
fűszál között hangya cipel
morzsát nagy szenvedéllyel.

Talán az est is rám köszön
és kalapját billenti,
édes dalával kertemet
esetleg körbe hinti.

És jő az éjjel, terülve
megannyi csillagával,
álom szökik szobámba be
a szérűk illatával.

“Szeptember” bejegyzéshez 2 hozzászólás

Szólj hozzá!