Csak keresem

Szavait visszaverik a falak,
csak keresem, keresem…
Agyamban, ágyamban,
álmomban ott van velem,
valós-velős testközelben.

Csak keresem, keresem…
Mert ott van a konyha-csörrenésben,
a padló halk- reccsenésben,
a lámpa vak-sercegésben,
a tűz parázs-perzselésben.

De ott van a nyíló orgonában,
a síron hervadó virágban,
az éjek sóhajában,
a zilált hajnalokban,
a nap bús alkonyában.

Tóth Gusztáv
Bordány, 2020. január

“Csak keresem” bejegyzéshez 3 hozzászólás

  1. Drága Gugi! Nyilván nem mai versed ez, de értékéből semmit nem veszít ezzel. Gyönyörűséges gyászoló, szomorú vers. Gratulálok!😥🥀🥀💐

  2. Kedves Gugi!

    “Óh, mily remek emlékezés,
    bús léleknek felüdülés,
    ha keresed vagy ha nem,
    veled van ő minduntalan.”

    Hiányversedre verssel reagálok. Megnyugvást és békességet kívánok!
    Melinda

Szólj hozzá!