Nyár végi gondolatok

Összes megtekintés: 23 

Közelgő ősz színe
rácsordult lelkemre,
nyár-szőtte álmaim
halványra festette.

Csendesült a lázas,
csapongó vágyözön,
mely a nyár jöttével
szívemben felpörög.

Szél suttog csendesen,
kísért az elmúlás…
Sóhajtozza egyre,
oda az ifjúság.

Tudom, már nem lehet
színek tánca enyém,
nyár fénye reményen
nem valós, csak emlék.

Kósza ködök árnya
közeledik, félem,
borzongat hidege
mozdul a tél bennem…

Tavaszváró énem
megremeg és fázik,
kikelet jöttéig
most pihenni vágyik.

“Nyár végi gondolatok” bejegyzéshez 6 hozzászólás

  1. Judit kedves, jó a leírásod… igen ilyen minden, ahogy megörökítetted.
    De bizony, azért még elgondolkoztató is!
    Poétaöleléssel, főhajtással: gratulálok!
    Üdv-jocker/Feri

  2. Kedves Judit!
    Szomorkás gondolataidat szépséges képekben
    mutattad meg. Tetszéssel olvastam nagyszerű soraidat,
    gratulálok versedhez:
    Klári🌷🌷🌷🍁🍁🍁🍁🍁🍁

Szólj hozzá!