Srácok a téren

Összes megtekintés: 15 

Harsányan ordibálnak
Gőrdeszkával ugrálnak
Cifrán káromkodnak
Gyermekei baljós kornak
Szájukból cigi lóg
Szívükben analóg
A digitális bánat
Nem szeretnek csak járnak
Uncsi minden, ami felnőtt
Csak adj nekik egy képernyőt
Ők sem tudják, mi a menő
A divat sem kötelező
Lődörögnek céltalanul
Nincsen semmi feladatuk
Nem kérdezi tőlük senki
Mi akarsz, fiam lenni
Drága cipő, hiszik elég
Gazdátlan nemzedék

“Srácok a téren” bejegyzéshez 4 hozzászólás

  1. Ez az!
    Aszta!
    Jó a rálátásod a világra és főképpen az új nemzedékre, akik a mi örököseink lesznek… ha már nem leszünk!
    Istenem! Mivé lett és még lesz a világ?!
    Versed egyszerűen nagyszerű, egy míves remek mestermunka, jó, ha mondom = 5* (Elég nagy baj az, az egész emberiségnek, hogy ennyire meg kellett dicsérnem… eme felső fokú gondolatmenetedet.)
    Egy szó mint száz; a műved döbbenetes és bámulatos, színvonalas és kiemelkedő, kész társadalmi korrajz!
    Poétaöleléssel, főhajtással, kalapemeléssel, a legmélyebb tisztelettel; szívből gratulálok!
    Üdv-jocker/Feri

Szólj hozzá!