EMPÁTIA

Összes megtekintés: 15 

Van akiben megvan,
Van akiben nincs.
De, ha mégis megvan,
Az igen nagy kincs.

A kórházból hazajöttem,
Kellemesen meglepődtem.
Kisiskolás lánykám várt,
Ahogy tudott, kiszolgált.

Tudta ő hogy mit kell tenni.
A betegnek adott enni.
A rekamién megágyazott,
Éhes voltam, enni adott.

Csinált puha fekhelyet,
És kent zsíros kenyeret.
Egy pohárba vizet töltött.
Abba pedig málnaszörpöt.

Fekhely mellett egy szék állott,
Oda rakta a “világot”,
Ahogy kis szíve diktálta,
Ő boldogan megcsinálta

Nem tudhatta, mit a “nagyok”,
Lelkemnek is enni adott!

Kövesdi Ferencné verse

“EMPÁTIA” bejegyzéshez 3 hozzászólás

  1. Meghatóan szép tartalom, ritmikus forma, a maga egyszerűségében nagyszerű! A szeretet a legfontosabb, ezt közvetíted soraiddal is. Jó volt olvasni. Én is szeretettel. Éva

  2. Drága Terike !
    Igazán meghatóan érintettek a verssorok. A kislányka szeretete mindent felülmúló. Már fél gyógyulás az ilyen gondoskodás,
    Kívánok neked sok boldogságot és nagyon jó egészséget.
    Szeretettel, Zsófia

Szólj hozzá!