Szerelem…

Még emlékszem a nevedre,
Simogató kezedre.
Szemed csillogására,
Kedves mosolyodra.

Ölelő karodban tartottál,
Becéző szavakat suttogtál,
Ajkad kereste ajkamat,
Tüzes csókokkal borítottál.

Még emlékszem a nevedre,
De szerelmünknek vége.
Elszállt mint az őszi szél.

Csak hervadó virágként,
Maradt a csend s az üresség.
Borús fellegek borítanak,
S ellep a sötétség.

“Szerelem…” bejegyzéshez 1 hozzászólás

Szólj hozzá!