Félreértelmezések

Összes megtekintés: 31 

jól tudom hogy a tudásnál
a képzelet a fontosabb
felidézve hogy az élet
mit adott és hogy mit vett el
remélve hogy az idővel
minden szavam majd pontosabb
lesz körülírva önmagam
súlyosakkal és könnyűekkel

nem gondolva arra hogy nem
értesz meg és hogy nem jössz el
bennem bízva hogy elestem
sokáig még meg nem élem
neked festve be az eget
kékkel és téglavörössel
neked adva a lelkemet
hamuszürkén és titánfehéren

hogy ami életre való
azt majd mind valóra váltom
hogy ami érték magamból
veled majd mind kikeresem
a szelekbe kapaszkodva
hol galamb hol fecskeszárnyon
hol tétován hol merészen
de mindig is hitelesen

hogy eredeti értelme
ne az ellenkezőjét jelentse
hogy fel a szíved kapuját
én nyitom majd vagy épp tépem
hogy magadba takarj akár
csigát a sok homokszemcse
hogy majdnem magadénak láss
de azért ne egészében

hogy a meg nem értésemre
ne keress te is okokat
hogy megszűnhessenek bennem
a viharok és a szelek
szavaimhoz megtalálva
a ritmust a metrumokat
hogy egy újabb kis lépéssel
téged megközelítselek

hogy hozzád minden jogot és
jogosultságot megszerezve
hogy a mélyembe mosson vagy
épp a partomra vessen
hogy bennem kopogva zuhogva
és kaparva és neszezve
ellökni magadtól engem
soha többé ne lehessen

hogy az enyém lehess minden
hűtlenségben minden gondban
hogy veled együtt foghassam
és értsem meg fokról fokra
veled együtt eltűnődve
hogy mit és hogy miért mondtam
hogy szét az egész ne váljon
többé se célra se okra

hogy beteljesülhessen majd
hitem és az értékrendem
hogy a sárból és a napból
legyen majd egésszé gyúrva
hogy benned akár a hajnal
fel úgy nőjön és derengjen
mint imbolygó gyertya lángja
a sűrű ködökbe szúrva

hogy visszavágjak ha újabb
démonom ellenem támad
hogy többet gondolhassak a
jóra mint az a szokásom
hogy megláthasd a fekete
folyón a fekete bárkámat
hogy meghalld a tajtékzó víz
mögött is a surrogásom

tőled azt is elfogadva
ha egy kicsit haragudnál
remélve hogy egyszer minden
előbújik és megkerül
mintha a szavaimmal meg
birkózni csak te tudnál
hogy minden törvényben
megmaradjanak rögzítetlenül

hogy megszűnjek a félre
értelmezések azon nyomban
hogy szűkebb és hogy szürkébb
ne lehessen már a börtön
velem együtt írva körül
a vak bizakodásomban
hogy még a véletlenben is
újra és újra felidéződjön

hogy a vonzásod körében
én lehessek majd a holdad
a dolgokat nem rontva el
és többé nem értve félre
nem bánva hogy a figyelmed
teljét épp rám pazaroltad
hogy rá vetetted a szemed
világát szemem sötétjére

hogy elbírjak a szívemmel
és hogy legyen maradásom
hogy tisztára mosdass ha épp
átszínezve és bepiszkolna
a sok boldogtalan és a
sok szomorú akarásom
mintha a képzeletemként
más dolgod már nem is volna

Móritz Mátyás
2020. Augusztus 7. Péntek
Budapest, Csepel

Szólj hozzá!