Vihar és csend

Összes megtekintés: 31 

Hajnalban a város viharra ébredt,
eső ömlött a szürkeszín betonra,
egyszerre minden álmából feléledt,
száradni tett ruhák áztak halomba.

Galambok bújtak eresz alá félve,
az ablakok csukódtak egyre-másra
és a zápor hangyabolyt sodort félre,
s a kenyérhéj ázott sorsára várva.

Aztán a zengés alábbhagyott végül,
nagy csigák másztak elő rejtekükből,
a város álomnyit még visszaszédül
a lélegző földnek meleg szívétől.

Vasárnap volt, most nem kellett sietni,
csend vett körül újra, vihar utáni.

“Vihar és csend” bejegyzéshez 6 hozzászólás

  1. …”a város álomnyit még visszaszédül
    a lélegző földnek meleg szívétől.”…

    Örömmel olvastam ezt a remek verset.🌷

Szólj hozzá!