Azt mondtad

Azt mondtad, hosszú az út,
– tudom.
Azt mondtad, göröngyös, nehéz!
– tudom.
Azt mondtad, – nincs erőd.
– tudom.

Azt mondtad, bármerre mész,
zsákutcába tér.
Azt mondtad, bármibe fogsz,
– mind elvész.
Azt mondtad, sötét az ég.
– ezt is tudom.

Láttad-e már sötét felhő után,
hogy ragyog a nap.
Üdén megtisztulva,
mintha megmosdott volna.

Láttad-e már , milyen a madár ,
-mikor tollát hullajtja.

Látod– e hogy két út van,
– hát figyelj, – mit lépsz.
Az egyik a gyönyörűség,
a másik a messzeség.

“Azt mondtad” bejegyzéshez 1 hozzászólás

  1. Kedves Róza! Nagyon szép költeményed szeretettel olvastam. Éva

Szólj hozzá!