Tél szele

Kis falum templománál hármas útelágazás.
Tél szele futja kihalt, magányos utcasorát.
Hátán cipeli múltnak halványuló emlékét:
Az ismerős házakat, az öreg szomszédnénit.
Anyámat fehér kötényben dagasztóteknőnél.
Apámat fekete kalapban istentisztelet végén.
Köddé vált álmokat, meg nem hallott imákat.
Rég szeretett, mára már elfeledett barátokat.
Cigány putrik sorát a temetői út akácosában.
Jégbe fagyott nádszálakat a gödör partjában.
Lopakodik a szél vén szatócsbolt romjai közt.
Bánatot kárognak a varjak jegenyefa körül.
Magányos kuvik-szóban megreszket a lélek,
az öreg Sánta Jóska kéménye még füstölög.
A messzeségben harangszó úszik a rónán át,
szél szaggatta sikolya még az élet után kiált.

“Tél szele” bejegyzéshez 10 hozzászólás

  1. Drága Klárika!
    Sok szeretettel olvastam hangulatos emlékképeidet
    ami a “szél” közrejátszásával” együtt csilingelt végig a házsorokon
    s a régi világodban.
    Gratulák sok szeretettel…Babu 😘😘😘

  2. Szépen leírt ,múltidéző ,tájábrázoló versed mintha hazavinne a kis falumba,Kedves Klári!Örömmel olvastalak!Szeretettel:Gugi

  3. Drága Kata!
    Köszönöm együttérző soraidat, gondolataidat.
    Bizony így van, jönnek az emlékek…
    Ölellek szeretettel:
    Klári❤️

  4. Drága Klári! Néha jó egy kicsit visszanézni a múltba, még akkor is ha az emlékek fájdalmasak. A szülőfaluba visszatérni jó érzés, de csak addig míg készülődünk és utazunk. Mikor ott vagyunk, rádöbbenünk, hogy senki sem vár minket a szülői háznál, a falu lakói is kicserélődtek. Akiket ismertünk, pár kivétellel mind a temetőben alusszák örök álmukat. Az emlékeink meg jönnek, jönnek egymás után, és bizony eltörik a mécses…
    Versedhez szeretettel gratulálok: Kata

  5. “A messzeségben harangszó úszik a rónán át,
    szél szaggatta sikolya még az élet után kiált.”

    Fájdalmasan szép emlékezés.

    Szeretettel: Rita🌷

Szólj hozzá!