Oximoronban a gondolatok

Összes megtekintés: 26 

Oximoronban a gondolatok

Ragyogóan szép, örök-fényes, csillagos éjszakán hajózgattunk a tengeren,
Nagy kár, hogy viharfelhőktől nem láttunk, viharos volt a víz is, sőt, istentelen.

Az örökös, állandó, fölizgatott tevékenység,
Hozhat nagy eredményeket, de benne a feneség,
Hogy elvész tőle az életünk, mint egy lehetőség.

A maguké a lehető –mesze- legrosszabb gyerek az osztályunkban.
És tanári kar tragédiája, hogy még sohasem volt hiányzásban…

Nehogy a legjobbként Te csináld Magad,
Ha a közvetlen közeledben akad,
Ki megcsinálja, jobban, mint Tenmagad.

Nem tudom, hogy miért jöttem, de csak elmondom,
Kicsit viszont végeláthatatlan a gondom!

Azt ordította szeretetből, hogy engem mindenki gyűlöl…
Vérben forgott a szeme… láttam, hogy végzetes gyűlölettől!

Ne fogd fel sikernek, ha túl sok a véletlen, kóros egybeesés,
Mert lehet, hogy a „gonosz”, a sikerét ajánlja és ez nem kevés…

Az elmélet és a gyakorlat között elméletileg nincs különbség, de
Gyakorlatilag viszont van! Mert ész többet gondol, mint egész élettere…

A pesszimista olyan ember, kinek mindig igaza van, de sosincs semmi öröme benne.
Az optimista ember az, kiben meggyőzhetetlenül a lét öröme van mindenben benne!
A kettő között nincs átmenet, mert az érzések, amik állandóan vannak… mindenben benne.

Kétféle ember létezik: így joga van… egyik mindig megmondja, amit gondol,
A másiknak vannak barátai és elintézik neki, amit jól kigondol…

Bonyolult kérdésre mindig akad egy egyszerű, könnyen érthető, de alap-téves válasz.
Aki meg gondolkozik, annak a forgatagban nem jut eszébe a kézenfekvő válasz.

A graffiti azoknak való, akik nem tudnak könyvet írni,
De a rongálásokhoz nagy kedvük van és imádnak bujdosni!

Vecsés, 2020. szeptember 28. – Kustra Ferenc – íródott oximoron csokorban. Az oximoron (látszólag) egymásnak ellentmondó szókombináció, ám, nem valódi ellentmondás. Inkább kihangsúlyozza, ami valamilyen humoros, jelentőségteljes konfliktusba kerül.

“Oximoronban a gondolatok” bejegyzéshez 10 hozzászólás

  1. Gusztáv kérlek, köszönöm, hogy olvastál.
    Kérlek alássan, gondold úgy, ahogy Te akarod! Csak azért, mert akkor mi itt és most nem egy gondolati síkon mozgunk…
    Üdv-KíberFeri

  2. Fantasztikus! Nekem nagyon bejött. Ez a mondat különösen is elnyerte a tetszésem: “Azt ordította szeretetből, hogy engem mindenki gyűlöl…”

    Szeretettel: Rita🌷

  3. Kedves Ferenc! Nekem a költészeti meglátásomhoz tartozik az érzelmek igaz megfogalmazása, a stílusoktól kötetlen ,szabályokat nem követő,akár
    szabad verselés legyen,ha van mondandója!
    Nem tudok egyetérteni a pesszimista-optimista megfogalmazásoddal, nincs csak kétféle ember,tévedés:sokfélék vagyunk:sangvinikus ,cholerikus …..stb
    de a nagyok erről többet tudtak,tudnak Üdv: Gugi

Szólj hozzá!