A szív börtöne

Összes megtekintés: 68 

A fagyott szív

Didergő hóvilág – szikrát szóró fénnyel,
zúzmara lepi be – mi nem olvad széjjel.
Millió jégcsapja dermeszti szívemet,
tombol a fagy szele, lesz ebből kikelet?

Tél nyúzta a földet – sivársága rideg,
szaggatja lelkemet – tűkörmű a hideg.
Pattogó jégeső dobol az üvegen,
köd fátyolt szaggató szél süvít bérceken.

Koppan a fagyott rög – hósipkával fedve,
gyűlnek a varjak fent – s fájdalom szívembe.
Botorkál sötétben fájón és remegve,
kemény, hideg, tájban egyedül elveszve.

Várja, hogy fénykezét – nyújtja majd a hajnal,
olvad a dermedés – csilingelő hanggal.
Lesz újra kikelet, s virágjának földje,
melegséget áraszt minden fagyott szívbe.

Cobblah Ilona

“A szív börtöne” bejegyzéshez 8 hozzászólás

  1. Kedves Csilla
    Köszönöm jelenléted….ez már elég régi írás, most próbálom kikeresni még azokat amiket nem küldtem be az oldalra… mivel nem vagyok időpontilag rendszeres publikáló… 😄 jelezd ha fent van az a versikéd.
    Szeretettel Ilona

  2. Fagyosságában is remek. Nekem is van egy Szívbörtönöm, nemrég született, talán feltöltöm majd összehasonlítás végett. Habár az enyém megadott rímekre íródott egy játék keretein belül, mégis van hasonlósága a Tieddel; de nem ennyire jeges 🙂

  3. Kedves Ilona! Meghűlt az ereimben a vér is, ahogy olvastam jéggel teli versed. Mondjuk az utolsó versszakod már jobban elnyerte a szimpátiám, pedig annak rímei mindtől eltér. A két első vers páros rímmel bír, a harmadik bokor rímes, a negyedik, a legszebb pedig AABC. Remek tizenkettesek és egy alliteráció is díszíti soraidat. A 12 hónap eszmeisége a szótagszámban érvényesül és már én is örömmel várom a fénykezű hajnalt, ami a kikelethez érinti majd a lelkünket. Szép vers.🌸🌸🌸

  4. Kedves József , köszönöm jelzésedet, a vers 2007 ben íródott, ennyit várt a publikálásra… lehet várhattam volna vele még egy kicsit , míg zúzmarásodik a természet is.
    Üdvözlettel
    Ilona😀

Szólj hozzá!