Cogitatione

Összes megtekintés: 45 

Cogitatione

hiába is törnék szét a
tükörképem egyre többen
tovább hizlalva magukban
a sok igaztalan panaszt
belém a legnagyobb lélek
fenntartások nélkül szökken
hogy tükörképemmel együtt
lássuk az egy és ugyanazt

mint aki az igazságra
úgy áll minden percben készen
mint aki megadni magam
soha senkinek nem szántam
ott hagyva a lábam nyomát
minden létező földrészen
a szép szívem óriási és
pirosló fakadásában

esélyesnek látva hogy ez
lesz életem legszebb napja
még az öreg ördögre sem
pazarolva véres nyálam
bennem a lábát a teljes
megnyugvás úgy hintáztatja
hogy át rajtam a gondolat
fusson mint a villanyáram

hogy életre szóló döntést
fölöttem már ne más hozzon
jól tudva hogy az igazi
szó csak az lehet ami érzet
hogy kitárulkozni előttem
az isten is úgy kínálkozzon
mint akinek nem elég már
a templom és a fegyintézet

igéimet az egekig
emelem és magasztalom
hogy magamból egyre többet
kívánjak és többet értsek
túl az újabb keresztúton
túl az újabb magaslaton
hogy a szavam visszhangozzák
most az ormok és a bércek

mint aki a más vétkéért
magára már nem haragszik
mint akinek szeme fénye
többé nem lesz leeresztett
a könnyemtől még a kövek
vére is mind kipatakzik
és átkomba még a halál
trónusa is belereszket

a bőrömet a sok kétség
hiába is kaparássza
mint aki megválasztani
a sorsomat magam szánom
hogy szándéktalanná legyen
mindenki más akarása
hogy tavaszba szökjön minden
fagyott elhatározásom

előítéleteiket
újra hiába rendezik
ellenem úgy tárom fel a
titkát én most minden mennynek
mint akinek mosolyától
még az úr is örvendezik
a sorsomat kiáltva ki
szívbéli meggyőződésemnek

hiába hogy nem értenek
hogy gyűlölnek és hogy unnak
hogy a meghatottság könnye
a szemükből ki nem cseppen
nem is látva a jövőmet
egzaltált mirákulumnak
sem az utolsó harcosnak
aki egyre lelkesebben

hagyja hogy tükörképében
a felismerés gyöngyözzön
hogy az arcomat cseréppé
ne törje és ne repessze
semmi hogy le engem többé
ne a hanyatló látásom kössön
hogy az első lépésemmel
minden kezdetét vehesse

hogy a görnyedt napjaim ki
egészen szívedig mossák
mindazt ami belőlem már
soha nem lesz kiutálva
hogy tükör legyek szívedben
és hogy a szent ájtatosság
által csak téged lássalak
bele minden strigulába

Móritz Mátyás
2020. Augusztus 11. Kedd
Budapest, Csepel

“Cogitatione” bejegyzéshez 3 hozzászólás

  1. Különleges meglátásod van a világról,kedves Mátyás!Hadakozásod,(talán önmagaddal is!)új formát ad a versnek,mint műfaj,de ez egyáltalán nem baj!
    Sokszor az indulatok is külön impressziókat gerjesztenek, de:a konkrétum nekem nem jött le a mondanivalódból!
    Amúgy tetszett,formailag,vesszők nélkül,semmi baj!Akkor van baj,ha nem írjuk ki magunkból a gondolatainkat!
    Üdv:Gusztáv

  2. Kedves Móritz Mátyás!
    Iszonyatosan felháborodva írsz valakikről vagy jobban mondva valakiknek!
    Szomorú ,ha az ember ennyire felháborodik!Nagyon szomorú,hogy strigulában keresel valakit!
    Kívánok megnyugvást kedves Mátyás,a szép soraidhoz!
    Szeretettel…..Babu😐😐😐

  3. Kedves Móritz Mátyás!
    Iszonyatosan felháborodva írsz valakikről vagy jobban mondva valakiknek!
    Szomorú ,ha az ember ennyire felháborodik!
    Kívánok megnyugvást kedves Mátyás,a szép soraidhoz!
    Szeretettel…..Babu😐😐😐

Szólj hozzá!