A halványuló nap

Már csak kókadozva, fáradtan pislákolsz,
ebben a nehéz helyzetben nem tudsz
erőteljes fényárban úszni, hogy elárassz
jóságoddal mindent, mi megfáradt.

A horizonton halványuló képek kavalkádja,
menekülnék előre csak, valamilyen irányba,
de utamat állják a sok szörnynek látszó emberek,
pedig csak elernyedve szeretném lehajtani fejemet.

Megpihenni végre ettől a fordított világtól,
ahol mindenütt a gonoszság a haszonvággyal táncol.
Oh, mennyi hazugság, adj erőt Istenem,
hogy megnyugvás legyen végre lelkemben.

Hatalmas robajjal úszik egy bárka,
menekít mindeneket, hogy őket megváltsa.
Ó jöjj hát értünk is, vigyél más világba,
ahol nyugodtan élhetnénk mi végre egymásnak.

Lesz még szabadság, hogy lelkeink szálljanak,
oda, hol teljes fényében ragyogna a nap?
Mezőkön, réteken futhatnánk bármerre,
boldog arcpírral, virágok illatát belélegezve.

“A halványuló nap” bejegyzéshez 8 hozzászólás

  1. Kedves Zsuzsa! Befejező vsz-ban feltett kérdésedre sajnos
    nem tudom a választ. Jól megírt versednél szeretettel időztem.
    M.

  2. Kedves Zsuzsa!
    A szívemből írtál nagyon szép vesrset, nagy tetszéssel olvastam.
    Gratulálok Rózsa🌹

  3. Kedves Zsuzsa!A jobb világot, a szabad lelket ,sajnos ,sokan másképp értelmezik!
    Mi nem,sokan,és többen vagyunk,ez ad reményt!!!Örültem,Gugi

  4. Drága Zsuzsi! Bocsi, ezer bocsi a név elírásért! (Olyan okos ez a program, miért nem lehet javítani a sorainkat?) Ölellek: Éva💖

  5. Drága Babu! Hinnünk kell, hogy jobb lesz, mert ez ad reményt. Szeretettel olvastalak: Éva🤗🌞🌞🌞

  6. “Megpihenni végre ettől a fordított világtól,
    ahol mindenütt a gonoszság a haszonvággyal táncol.”

    Bizony, időnként úgy érezzük, hogy jó lenne itt hagyni mindent, de hát hová is mehetnénk?

    Szeretettel: Rita🌷

Szólj hozzá!