Bezzeg a természet

A szép táj éltető megbecsülést kap,
Lágyan átöleli sok-sok fénysugár,
Hét ágra, simogatón süti a Nap…
Ilyen látvány az embert megbabonáz’.

Rezeg a légben a mező illata,
Játékos szellő az úton poroszkál,
Útfélen, fészekaljakba bekukkant,
Majd az erdőbe fut, akár egy agár.

Sötét felhő kibújik az ég alól,
A terhét szétszórva gyorsan tovább megy:
Száraz melegtől a táj megszabadul.

Friss, párás légben csobogó dallam szól,
A csendben folyik, nagy erdőn innen, egy
Kristályvizű patak, mely’ dalolva fut…

 

“Bezzeg a természet” bejegyzéshez 2 hozzászólás

  1. Szép szonett a természetről, gratulálok! Éva🌞🌻🌞🌻

Szólj hozzá!