Árulkodó tekintet

Összes megtekintés: 45 

Árulkodó tekintet

jól tudom hogy nem is költő
aki magáról is lódít
kinek verse a sok hazug
szótól mind sűrűbben szövött
ki számon se meri kérni
az álmai megcsalóit
kinek már a sírköve is
csupán egy horpadt házküszöb

mint aki egy homokszemként
mélyen magában megrekedt
úgy hullva az egek helyett
sóhajként a szürke porba
nem döngetve a rá csapott
és nyitatlan kilincseket
lesújtva az árvaságtól
hontalanul csatangolva

nem érezve magát még ha
kellene sem megtisztelve
kinek könnye jeltelenül
szakad bele a záporba
a szerelmet csak álmodva
valójában nem ismerve
a hitet meg nem foganva
és azt féltve nem ápolva

hogy még ő maga se tudja
és hogy ő maga se értse
hogy fejét benne a remény
fel ne üsse soha újra
mint akinek megjegyezni
nem tudták még a nevét se
nem tudva hogy mennyit nyom az
őrült velőjének súlya

akiért nem is aggódnak
nem hívnak és nem keresnek
hogy vajon életben van-e
vagy csak szomjan vagy csak étlen
nem mondva csak a bűneit
maradandónak és nevezetesnek
megtaposva sokadszorra
az emberség szent nevében

kinek kincsei úgy állnak
porosodva egy halomban
kinek szava nincs akiből
ki nem veszik ki nem kopik
kinek helye nem lehet csak
a vásári pantheonban
senkit nem érdekelve a
búba bele hogy zsugorodik

aki magát úgy tetteti
hol vaknak hol meg süketnek
ki nagy feneket magának
és a világnak sem kerít
nem gondolva csak más szavait
örökérvényűeknek
hogy homokként fújhassák el
kiásott márványköveit

kinek szíve annyi mindent
és annyi mindenkit vádol
aki gyertyát elárvulva
magában már százszor gyújtott
mostoha módon lemondva
már az örök szó jogáról
a nyakába úgy aggatva
újabb ravasz sintérhurkot

aki ellen a szándékot
úgy fordítják újra rosszra
hogy úgy váljon le magáról
akár a levél a fáról
tükörképét nem faragva
magához hasonlatosra
keservesen hallgatva csak
cudar nyomorúságáról

nem is tudva a mérgében
kire és hogy hányszor köpjön
aki miatt magam én sem
hibáztatom és nem tépem
hagyva csak hogy az ő lelke
is halállá üszkösödjön
szeretőként hiába is
néz rám éppen jókedvében

Móritz Mátyás
2020. Augusztus 13. Csütörtök
Budapest, Csepel

“Árulkodó tekintet” bejegyzéshez 1 hozzászólás

Szólj hozzá!