Emlékezzünk

Emlékezzünk

Ne próbálj hazudni, én ma szívből kérlek!
Neked történelem, csupán pár vad részlet,
talán el sem hiszed, miből lett ez ünnep.
Lehet történések, valótlannak tűnnek.

Élt a Kárpátoktól átölelve egy nép.
Nagy háború után, akolba terelték,
odaadták koncnak egy téves eszmének.
Csak szükséges rossz lett. Ha figyelsz, megérted.

Szenved, ki nem szegi soha az esküjét!
Áldott nemzetének ráragasztott bűnét,
viselje majd magán amig van írmagja!
Győztesek elveit magának nem vallja.

Nagy volt e nemzetnek a szabadságvágya.
Hitte eljött idő, sorát már kivárta,
a szabad világból mellé állnak menten.
Segítséget vártak hamis ígéretben.

Az ki fegyvert ragad, hal meg fegyver által.
Bátran parolázik majd a másvilággal,
mert ha életével fizet szabadságért,
megfizet hazát ért, minden gonoszságért.

Fegyvert is ragadtak Magyar nép nevében.
Segítség már ott volt határunk szélében,
de a hatalmasok ezt másképp gondolták.
Olaj nincs e földben. Áldozható ország.

Tudjuk megegyeztek nagyhatalmú lények,
máglyára vetettek egy ősrégi népet.
Talán mert rettegtek “vörös óriástól”?
Temetőt csináltak szeretett hazánkból.

Jól tudom, most nekünk ünnepelni kéne.
Úgy félek, majd éppen azok csalnak lépre,
akik minket rútul elárultak akkor.
Mert majd segítenek, ha hasznuk van abból.

Nekünk más nem maradt, csak egy lyukas zászló.
Egy képzelt parcella, semmitmondó zárszó,
mártírjaink, kiket virággal köszöntünk.
Öreg Isten kardja, ott lebeg fölöttünk.

2020.10.23.