Aprítós

Emlékszel még?
A Tejúton, tejbe aprított
hullócsillagot ettünk reggelire,
és vártuk hogy a tejcsárdában
táncra keljen az este.
Szerettelek…talán te is szerettél.
Bizonytalan már a múlt, és
sosem volt együtt jövőnk.
A szád szegletében – egy mosoly –
a csillagpor ottmaradt.
Mézet kértél, hogy édes
álom legyen az együtt töltött idő.
A távoli csillagra sose jutottam el,
nem mehettem és te nem jöhettél.
Vágyakoztam, vágyakoztál, mert
nekünk csak a tejcsárda jutott
a Tejúton – épp félúton –
a csillagod és a Föld között.

“Aprítós” bejegyzéshez 1 hozzászólás

Szólj hozzá!