Bizalom

A hűség döntés,
Saját felelősség.
Tisztelni a másikat,
A legnagyobb érték.
De mikor kiderül,
Hűtlen volt az ember a társához,
Onnantól a bizalom mint a füst,
Elszállott.
Hiába az ígéret, a szép szavak,
Megalázott lett az illető,
Ami addig sziklaszilárd volt mint a kő,
Cseppfolyóssá válik hirtelen,
Csak a csalódás marad,
És a mérhetetlen félelem.
Rettegés attól mikor következik be újra,
Bizalom nélkül ennek fele se tréfa.
Ott gomolyog a megcsalt fejében,
Ha megtette egyszer,megtette kétszer,
Még fogja e tenni 27szer.
Gondolatban elképzeli százszor,
Hogy ölelte más,
Egyszer,kétszer,vagy százszor?
Eddig sosem feltételezte volna,
Hogy akit szívéből szeret,
Mégis megcsalta.
Jön a sok kérdés,
Miért kellett megtennie,
Hiszen meg volt mindene.
Súlyos önmarcangolás következik,
Kevés vagyok, nem vagyok elég neki.
Dolgoztam keményen,
Szîvemből szerettem,
Tényleg ez az amit érdemeltem?
Nem tudok hinni neki.
Pedig csak egyet kértem,
Hagyja abba,ne gyötörjön éngem.
Nem tud újra bízni,
Mint a kutya aki egyszer megharapott,
Mi a garancia arra hogy többet nem fog?
Bizalom. Hosszú út míg újra fel lehet építeni,
A széttörött megragasztott pohárból sem ugyanolyan már inni.
Most még nehéz nagyon,
A megcsaltnak is,és a megcsalónak.
De ha sikerül tisztázni az okokat,
Könnyebb megbocsátani a dolgokat.
Ha van bűntudat,
És átértékelt élet,
Másikra irányuló őszinte tisztelet,
Gyorsabban gyógyulnak a sebek.
Kell hogy érezze a másik,
Még ott lángol az a szeretet,
Ami megmozgat vizeket,hegyeket.
Kell hogy tudja a másik,
Senki sem ér annyit
Mint a közös jövő,a család,
A csókok és az ölelések,
Együtt menni az úton tovább,
Akkor is ha nehéz lesz.
Együtt kelni és feküdni,
Mindkettőnek egyet kell akarni.
Az ember néha eltévelyedik,
De visszatalál a helyes útra,
és csak egy rossz emlékként tekint vissza a múltra.

Mégha