Egy üldözött gondolat

Világosodik már a hajnal, nyílik
szeme színe s bimbója kibomlik,
hűlt helye az éjnek,rémek, árnyak
nyomát bottal ütheted nyugodtan.

S a reggeli szellő is serényen válogat
lobogó sörényével a cél s az üldözött
gondolat, akár a légszomj, akár összhang,
véres idill s félelem egyformán fojtogat.

Kinyitja perzselő hevét a Nap heve,
zavartan tolakodnak vissza az árnyak,
a csapdába zárt pillangók keservére
vesztébe szalad a bosszúálló indulat.

A hangulat, maga sem lázad elvégre
csupán mulattat, mint igaz beszédben
a hangsúly, figyelem és a lélek együtt
és külön, tisztán kihallható, erkölcstelen.

,

“Egy üldözött gondolat” bejegyzéshez 2 hozzászólás

  1. Kedves Babu! Szeretettel olvastam versed: Éva😍🌻🌼🌻🌼💥

  2. „A hangulat, maga sem lázad elvégre
    csupán mulattat, mint igaz beszédben
    a hangsúly”

    Szeretettel: Rita🌷

Szólj hozzá!