Egy üldözött gondolat

Világosodik már a hajnal, nyílik
szeme színe s bimbója kibomlik,
hűlt helye az éjnek,rémek, árnyak
nyomát bottal ütheted nyugodtan.

S a reggeli szellő is serényen válogat
lobogó sörényével a cél s az üldözött
gondolat, akár a légszomj, akár összhang,
véres idill s félelem egyformán fojtogat.

Kinyitja perzselő hevét a Nap heve,
zavartan tolakodnak vissza az árnyak,
a csapdába zárt pillangók keservére
vesztébe szalad a bosszúálló indulat.

A hangulat, maga sem lázad elvégre
csupán mulattat, mint igaz beszédben
a hangsúly, figyelem és a lélek együtt
és külön, tisztán kihallható, erkölcstelen.

,

“Egy üldözött gondolat” bejegyzéshez 2 hozzászólás

Szólj hozzá!