Világosodik már a hajnal, nyílik
szeme színe s bimbója kibomlik,
hűlt helye az éjnek,rémek, árnyak
nyomát bottal ütheted nyugodtan.
S a reggeli szellő is serényen válogat
lobogó sörényével a cél s az üldözött
gondolat, akár a légszomj, akár összhang,
véres idill s félelem egyformán fojtogat.
Kinyitja perzselő hevét a Nap heve,
zavartan tolakodnak vissza az árnyak,
a csapdába zárt pillangók keservére
vesztébe szalad a bosszúálló indulat.
A hangulat, maga sem lázad elvégre
csupán mulattat, mint igaz beszédben
a hangsúly, figyelem és a lélek együtt
és külön, tisztán kihallható, erkölcstelen.
,
Kedves Babu! Szeretettel olvastam versed: Éva😍🌻🌼🌻🌼💥
„A hangulat, maga sem lázad elvégre
csupán mulattat, mint igaz beszédben
a hangsúly”
Szeretettel: Rita🌷