sár

túl sok vagyok ahhoz
hogy valaki lehessek
bennem van annyi semmi
hogy könnyű csendet fessek
furcsa világom fészek
eresz alá ragadt sár
s leverni jön ki nem ért
ki sosem lesz madár
repülök szárnytalan
betűk emelnek szavak
nem trón nem dobogó
hová a versem lerak
fűre érkezem
lengő ágra
vagy langy
nyári pocsolyába
egyszerű emberek közé
itt nem jár Odüsszeusz
itt a csoda a tücsköké

“sár” bejegyzéshez 6 hozzászólás

  1. A vesszők futni voltak, pont ott, ahol a pontok összeérnek, a nagy betűk leguggoltak, talán fáztak, féltek…. Így nélkülük kellett a versbe belevágni, de örülök, hogy így is, tudtam produkálni……:) Kaszálom a szavakat és ahogy dől a fű, a rend között mit látok: Gyönyörű! Egy szó ,de minden benne van,
    a mosoly ágyára ledobom magam, nézek a semmibe, ringat a néhány betű, minek a cigi, az ital és a fű….. 🙂

    Janus

  2. János,kedves!Melankolikus versed eszembe juttatta Csokits János :Leendő voltomról c. versét,a sárból rakott fészket maradandó értéknek kell tekinteni,
    óriási beleélésed a mondandódba elfelejti a vesszőket (hurrá! tegye ki magának, aki érti, aki értelmezni tudja).
    Gratulálok! Üdv:Googie

Szólj hozzá!