Nem úgy…

Összes megtekintés: 23 

Mint mámoros, édes álom,
úgy él bennem a múlt, a
lelkemmel örömömben
átölelve az egész világot.

Nem úgy jött, mint ahogy szokott.
Hosszú, nyúlós, vörös volt az alkony.

Mint gyermek, kit apró csínyen kapnak,
álltál leszegett fejjel, rózsával kezedben.

Nem úgy jött az este, ahogyan szokott.
Ott álltál rózsával kezedben, majd azt

kérdezted, adnád-e kezedet kezembe,
adnád-e szerelmed enyémért cserébe.

Nem úgy jött, ahogyan szokott, fáradtan
lopakodott, fekete lepellel borított az éj,

s az egy szál rózsával kezedben köszöntél,
és emeltél a fellegekbe.

Már nem számított a fekete este,
villámokat szórt mindkettőnk teste.

S a szerelem szárnyán közösen nevetve,
egymást ölelve, boldogan néztünk a jövőbe!

“Nem úgy…” bejegyzéshez 2 hozzászólás

Szólj hozzá!