Gyertyák fütstje

Összes megtekintés: 55 

Gyertyák füstje

Mennyi bánat a temető csendjében,
kapuja kitárul a végtelenbe.
Imát mormolnak mécsesek fényében,
fájdalom férkőzött szívek mélyébe.

Márványkövekre jaj-szava jár hálni,
mert Ők már ott vannak, Istent szolgálni.
Amíg élt szívében volt a szeretet,
de számunkra már örökre elveszett.

E néma hely most könnyet csal szemünkbe,
sírjuk felett állunk búsan s megtörve.
Az őszi szél szelíden játssza dalát,
csendes az este és csupa ragyogás.

Áldott lelkeknek mennyei ösvénye,
felszáll az egekig a gyertyák füstje.
Űrt tölt be, a temetők néma csendje,
szemünkből hull el, e nap minden fénye.

“Gyertyák fütstje” bejegyzéshez 12 hozzászólás

Szólj hozzá!