Szeptemberi esték

Megvitattuk, miért hull le
a levél,
miért hagyja el a fát,
miért könnyezzük
az elmúlást…

tudom, a szerelem vak
koldusa vagyok,
rég elhitted már,
hogy szeretlek,
s már nem szégyellem
a koldult csókokat,
hulltak a fákról a
levelek,
de csak egy maradt,
ajkamba haraptam,
ha indultak új
szelek,
mind lehullott, csak
egy maradt a fán:
mi sem tudtuk:
egy napig, egy évig,
vagy örökre talán?
74. okt.23.

“Szeptemberi esték” bejegyzéshez 1 hozzászólás

Szólj hozzá!