Ősz a Tisza parton

Összes megtekintés: 36 

Most a padokra levelek ülnek,
máshol sodródó levéláradás,
szélkeringőbe beleszédülnek –
már engem is elér a hervadás.

Sétálgatok a gesztenyesoron,
lenn a Tiszán fodrozó csobogás,
magával ragad, vagy csak gondolom,
jelen ritmusa halk szívdobogás.

Felhők mögül kikandikál a nap,
útra félelem árnyéka vetül,
veszett farkasa létemből harap,
de megyek tovább rendületlenül!

Mikor kimerészkednek a bátrak,
az ártézi kútból merítenek –
régen itt még milyen sokan álltak,
beszélgettek – s most, csak legyintenek.

Életem októbere túl komoly,
begóniák feje is lekonyul,
nem látszódik arcomon a mosoly,
lelkemben ősz van – majdcsak elvonul.

“Ősz a Tisza parton” bejegyzéshez 4 hozzászólás

  1. Kedves Klári!

    Nem sieti el a dolgot… de remélem, hogy tavaszra nyoma vész!
    Köszönöm a kiemelésed 🙂 a véleményed.

    Szeretettel: Éva

  2. Drága Évám!
    Bizonyossággal hiszem, hogy ….”elvonul”!
    “veszett farkasa létemből harap,
    de megyek tovább rendületlenül!”-nagyon szép gondolat, nagyon szépen írtad.
    Örömmel jártam nálad, szeretettel gratulálok versedhez:
    Klári❤️

Szólj hozzá!