ESŐS GONDOLAT

Összes megtekintés: 13 

Állok a zuhogó záporban
lehajtott fejjel,
alszik még a város
ilyen kora reggel.

Látom: pora volt a
göröngyös útnak,
a pornak pedig útja:
emléke a múltnak.

Viharos zápor mosta le,
a vízből még maradt,
meg fürödhet benne
minden ép gondolat.

Emlékeim szürke porát
szórja szét a szél,
megélhető új életet
azért még remél.

Vékony ezüst szálakból
áll össze az eső,
az lesz végre nekem,
biztos titok őrző.

A természet titkaira
derül a kék fény,
helyet kap a Földön
minden élőlény.

Fény derül minden titokra,
s mint testet a vér,
úgy áraszt el a gondolat,
ami sokat ér.

Ahogy a színes virágból,
úgy kötök csokrot
a eső vékony szálaiból.

A földnek minden virága
meg bontja szirmait,
az illata elszáll,
csak a gyökér marad itt.

Ez az élet, amelynek
én híve vagyok,
arról soha le nem mondok,
meglocsolok minden szál
szomjas virágot.

Fény hullik a gondolatra:
legyen világos,
megcsapja a csendes eső;
mindent tisztára mos.

Tiszta fölöttünk az ég is,
az eső megállott,
nem bánom, ha visszatér majd,
és én jól megázok.

 

Szólj hozzá!