A végtelenből a végtelent

Összes megtekintés: 56 

Papp Gábor emlékére

egy örökkévalóság is
kevés hogy magamban helyre tegyem
tüskéje a rideg ténynek
rajtam átszúr és áthatol
hogy a szememben megint
a köznevetség tárgya legyen
a vég megpróbálva kivonni
magam az igézete alól

úgy érezve hogy a veszte
a mi és hogy az én vesztem
míg magamba értetlenül
bele a hiányát üvöltöm
kísértésbe esve hogy a
magam módján értelmezzem
hogy igazságtalanságként
végzete lelepleződjön

a lelkemben újra rajzolva
és alkotva most a képét
megpróbálva elfogadni
mint a festéket a vászon
hogy magaménak tudhassam
a jövendölés képességét
megpróbálva úrrá lenni
az újabb lidércnyomáson

hogy lehulljanak a sorsáról
a titkos fekete leplek
hogy kiírhassam magamból
most hűtlen és nehéz fejjel
a múltat állítva magam
elé tanítómesteremnek
hogy újraírhassam a végét
ellenkező előjellel

hogy hadd nyújthassak legalább
egyetlen egyszer neki kezet
mint aki ilyen hírrel még
rémálmaiban sem számol
ami bennem csak egy újabb
törésvonalat eredményezett
hogy visszaverekedjem magam
a gyász perifériájáról

mint akit nem vigasztal most
az elsötétített tudat
míg kicsúszni érzem magam
alól újra csak a földet
nem tudva sorsa kezébe
ki adta a kormányrudat
és adta boszorkánykonyhájában
hozzá a kockázati tényezőket

míg fejem körül a költői
kérdése éhes hada köröz
míg az éhség a válaszok után
újabb darabokra szaggat
úgy állva tovább árvulva
az utolsó mérföldkőhöz
megpróbálva belelátni
nem a fájót és a legrosszabbat

úgy érezve a szívemen
csak újabb sebeket ütnek
remélve hogy a szavaim
valami megnyugvást szülnek
hogy az értékrendjénél ne
lássak semmit egyértelműbbnek
kinek a tanításai
bennem hosszú távra rögzülnek

felhozva a védelmében
gondolatainak százát
mint akinek a szívére
egy újabb lakatot vertek
megpróbálva lassítani
a történelem folyását
alternatívát kínálva
és nem az eleve elrendeltet

megpróbálva ráérezni
valamire a hiányból
nem tudva hogy milyen jogon
és hogy milyen céllal büntet
a sors úgy nézve rá most
is az embertelen irányból
megpróbálva valóságnak
láttatni a tovatűntet

Móritz Mátyás
2020. Augusztus 20. Csütörtök
Budapest, Csepel

“A végtelenből a végtelent” bejegyzéshez 2 hozzászólás

  1. Kedves Mátyás!
    Ebben a búcsúversben minden sor tiszta szívvel emlékszik a művész nagyságáról!
    Szép sorokba soroltad a tiszteleted és “valami megnyugvást szülnek”talán
    annak akire imádattal néztél fel.
    Őszinte tisztelettel gratulálok…….Babu💗💗💗🎶

Szólj hozzá!