Összes megtekintés: 22
Az ősz az ágakon vizes kezével
megtapogat ma minden egyes bogot,
s a létnek egyre mattuló színével
teríti szívem köré a bánatot.
Kabátomon a cseppek összefutnak
lelkemig fázok ezen az alkonyon,
akik a nyárról még mesélni tudnak,
talán varázslók vagy én nem is tudom,
honnan veszik elő e nagy hidegben
még legendáikhoz az energiát
és honnan van kedvük e szürkületben
elénekelni mégis a nyár dalát.
Közelebb ülök hát e révületben
és hagyom feltörni szívemnek falát.
Éva, nagyon köszönöm!
Köszönöm kedves Csilla!
Gratulálok ehhez a szép vershez kedves Imre!
Elvarázsolt ez a szonett. 🧙♂️ A képeivel, tartalmával, és a formával is. Gratulálok, kedves Imre!
Köszönöm József!
Gyönyörű őszi hangulatú versedhez gratulálok!
József