Tejcsárdában (kalapos kisfiú története)

Kis kalapom félre csapom
szeretem a tejet nagyon
onnan biz’a kukucskálok
tejcsárdába be-bejárok.

Huncut mosoly az arcomon,
ha a cicit markolhatom
anyatejjel nagyra növök
és most, egy nagyot böfögök.

Gyere velem mulatozni
nevetéstől fulladozni
ugye milyen szép vagyok
a két szemem, hogy ragyog?

Mondják ám rám a nagyok
hozták őt az angyalok
édesdeden kacagok
ha a pelusba tojok.

“Tejcsárdában (kalapos kisfiú története)” bejegyzéshez 13 hozzászólás

  1. Köszönöm aranyos Marika a látogatást és kedves szavaid. Szeretettel mindig. Éva

  2. Drága Évike! Élethű, aranyos kis vers. Nagyon tetszik.
    Ez a vers is olyan, amit nem felejt el az ember.
    M.

  3. Kedves Kata! Köszönöm az olvasást. Szeretettel mindig. Éva

  4. Kedves Éva!
    Csodálatosan huncut és nagyon jól elkaptad a gyorsan illanó “tejecskézős” időszakot! 🙂 😍
    Szeretettel:
    Kata

  5. Köszönöm Évike, Icu, Margó és Andrea a látogatást, olvasást! Szeretettel mindig. Éva

  6. Kedves Éva!
    Üdítő élmény volt olvasni vidám versedet
    Szeretettel,
    Magdi🐹🐱🐦

  7. Kedves Évi, ez nagyon bájos vers, igazi felüdülés volt olvasni! Szeretettel: Éva👶👶👶👶👶

  8. Kedves Margitka, Klára, és Rita! Köszönöm, hogy olvastátok kissé vidám versikémet. Egy nagy kalapos kisfiú képe ihlette e sorokat. Szeretettel mindig. Éva

  9. Frappáns! Öröm volt olvasni soraidat kedves Éva.
    Gratulálok szeretettel: Klári😃

Szólj hozzá!