Mindenki most visz virágot a temetőbe,
Mindenki most gyújt gyertyát,
Mindenki most emlékezik elhunyt szerettére,
Mindenki most mondd imát.
Én mindennap gondolok rájuk,
Nem csak ma,
Virág nélkül gyertya nélkül,
Az emlék el nem évül,
A fényképek nem tanulnak meg,
Élesen átjarják az elmémet.
Fáj,nem csak ma,
Fáj mindennap a szeretteim hiánya.
Fáj annak is a hiánya,
Kire nem is emlékszem,
A tudatalattim őrzi a róla szóló kisfilmem.
De szívemben ott a hála,
Az elismerés virága,
Nélküle nem jutok el oda,
Ahol most vagyok,
Köszönöm anyámnak aki életet adott,
Mert általa lehetséges az,
hogy átölelhetem a kislányomat.
Tőle megkapom azt a kivételes szeretetet,
Amit én adtam 33éve neked.
