Megállt az idő

Mennyországba ők pihenni tértek:
belefeledkezem emlékeimbe,
melyek előttem mind megjelennek,
bölcseletek visszacsengnek fülembe.

Könnyes szemmel felnézek az égre,
remélve, számos csillagfény vigaszul
nappal, nemcsak éjjel – értük, érte
lobog, mint gyertyaláng, zavartalanul.

Fakó, fénytelen az őszi felleg,
gyászol, feketébe öltözött föld, ég,
a temetőben szájak szótlanok;

Megállt az idő, megszűnt szenvedés,
meggyötört testek földágyon pihennek,
kialudtak fények – gyertyát gyújtok.

2020. november 1.
/ Szerző: Putterer Magdolna Léna/

“Megállt az idő” bejegyzéshez 1 hozzászólás

  1. “Megállt az idő, megszűnt szenvedés,
    meggyötört testek földágyon pihennek,
    kialudtak fények – gyertyát gyújtok.”

    Aktuális szomorú, szép vers.

    Szeretettel: Rita🌷

Szólj hozzá!