Emlékezem.

Horváth M. Zsuzsanna
Emlékezem
.
Esti sírkertben, fellobbanó gyertya lángja,
viaszkönny, csend-csillagként hull a fejfádra.
Mindenszentek, halottak napja, lelkemben bánat,
imára kulcsolt kézzel emlékezem anyámra, apámra.
Hiányzik öcsém mosolya, ajkukat elhagyó féltő szavak,
vágyom ölelésük, bárhogy szeretném, emlék marad.
.
Hófehér csokrokra, mécsesfénye vet sötét árnyat,
szívburokba zárva mélységes, szomorúság, hála.
Sziromrózsák hullnak, tova repülnek a széllel,
velük üzenek szeretteimnek a csillagfénybe.
Égjen a sírokon milliónyi mécsesnek lángja,
temetőkert kavicsos útját borítsa a gyász virága.
2020. október 18.

“Emlékezem.” bejegyzéshez 6 hozzászólás

  1. Kedves Zsuzsa! Kik meghaltak, emlékük szívünkben hordozzuk, örökké élnek így. Szép a versed, melyre rányomja bélyegét a fájdalom. Szeretettel: Éva🌼🌻🌻🌼🌻🌻

  2. “Égjen a sírokon milliónyi mécsesnek lángja,
    temetőkert kavicsos útját borítsa a gyász virága.”

    Fájdalmasan szép verset írtál, érthető a rájuk való emlékezés idején. Szeretettel, együttérzéssel és megértéssel: Rita🌷

  3. Kedves Zsuzsa!
    “Hiányzik öcsém mosolya, ajkukat elhagyó féltő szavak,
    vágyom ölelésük, bárhogy szeretném, emlék marad.”
    Igen, ők már örökre emlékek maradnak ,de életünk legszebb emlékei!
    Szeretettel gratulálok szomorúan szép versedhez!
    Margit
    🌷🙏

Szólj hozzá!