Éjszaka

Kerékbe tört szél ablakomhoz
fújta szemtelen teliképed,
kráter-szád halkan szólt:
A vakoknak látni kell
s ne hagyjátok elmerülni
a fuldoklót a vízben,
Damoklész kardja hulljon
a földre
eleven-szülteknek legyen
végre béke,
induljanak béna lábak
tolókocsik félre
Ámor nyilát tűzzék szuronyok
helyére…
Ti gondolkodók, fáról-lemászott
koronás Homosapiensek…
Felijedtem.
A Hold csillag-magasan
szótlanul ragyogott szokott helyén.

“Éjszaka” bejegyzéshez 1 hozzászólás

  1. Versed, akár egy álomkép. Nem is rossz álom, akár vágyként is értékelhető. Olyan vágy, ami célként is értelmezhető. Ha pedig cél, akkor dolgozni kell rajta, hogy valósággá váljon…

Szólj hozzá!