Megfenyegetett, hogy “Nem leszek a barátod”,
ez nálam bevált. Na látod?
Így tud érvelni egy négyéves fiú,
életed, halálod,
terveid, esélyek
kétsége – kétségek…
Nem lehetek az apja
a szó szoros értelmében,
hisz egy apa ott van,
ahol éppen szükség van arra,
hogy támasz legyen…
Na, ez nem megy nekem.
A távolság,
mint valami gonosz szörnyeteg,
megakadályozza, hogy ott legyek…
és megértem, ha haragszik rám,
amikor elmegyek.
Kis buta… nem érti, hogy
konyhabútor kell,
meg új tető meg…
a franc az egészbe…
Beletörődtem!
Ezennel kijelentem,
ennek a nyöszörgésnek ünnepélyesen vége!
Többet nem írok erről verset,
ám mivel ez az utolsó, még beleírok egyet:
Lemondtam arról, hogy
napi apa legyek,
hogy együtt éljük le az életet,
de harcolni, küzdeni, tenni fogok érte,
hogy ez a kis elme végre belássa:
Nem tehet ellene, mert az az életcélom,
hogy legyek a barátja.
Legyek a barátja!
