Kórók, nádak összetörve,
sodrásában a folyónak,
szelíd füzek, bús magányban
hajbókolva, ráhajolnak.
Zúg a folyó, árad zengve,
söpredékkel száguld tova,
felette a fekete ég,
istentelen sötét lova.
Bűnöket visz, bús holtakat,
elönt falut, házat gyárat,
ordít, tombol: – Gyilkos ember,
bárhová bújsz, megtalállak!
Budapest.2020.
Kedves Margaréta, ha felkavart a versem, akkor elérte a célját. Köszönöm szépen a véleményedet.
Kedves Magda2!
Eléggé felkavart a versed!
A természet harcos oldalát mutattad meg nekünk!
Szépen fogalmazott soraidhoz gratulálok szeretettel….Babu✴️✴️✴️
Köszönöm szépen, hogy olvastátok. Versemben az áradás azokat keresi, akik ártatlan embereknek okozták halálukat a folyóban. Sajnos, hogy az áradat, a valóságban nem tud válogatni…mindent, mindenkit elsodor. A vers csak szándékot jelez.
Kegyetlen az áradí folyó, ha elindúl az áz nehéz elmenekülni előle.
Szeretettel olvastam versedet gratulálok,
Magdi
Bizony félelmetes tud lenni az áradás.
Szeretettel: Rita🌷