Lépj közelebb

Megosztás
 | Nyomtatás | 11 hozzászólás | 274 megtekintés | Kategória: Beküldött versek| Szerző:

Tilosba sodort az álom, izzó rózsáidhoz,
csak arra vágytam, takarjon végre ölelésed.
Tudhattad, ha forrón megérintesz, én elégek,
csak varázslat, úgy olvadok szét, mint a jég,
ha reggel kést ránt felettem a felriadt fény.
Akkor én lesöpröm a hajnal árnyékát rólad,
látni szeretném, hogy ragyogsz, lépj közel,
még közelebb hozzám, egyetlen kedvesem.
Hirtelen egy faág benyúlt a nyitott ablakon,
hullámzott a függöny, te nem voltál sehol.

“Lépj közelebb” bejegyzéshez 11 hozzászólás

  1. Kedves Ica!
    Álom, álom, édes álom, után kár, hogy a hideg valóságot látjuk.
    Nagyon szép szomorú versedhez szívből gratulálok Rózsa🌹

  2. Drága Ica! Szomorú, SZÉP versed szeretettel olvastam.
    Van, mikor az ébredés a legszebb álmot viszi el.
    De e csodás vers már megszületett, melyet átérezve
    olvastam.

    M.

  6. Ejnye, az a gonosz ébredés, elrontotta ezt a szép álmot! Gratulálok szép versedhez, kedves Ica! Szeretettel: Éva😇😇😴😴😴😈

  7. Drága Ica!
    Versed egy álomszép költemény,tele vággyal és szerelemmel,
    ami nem valósulhatott meg.Csodálatos sorok azok a[ 10 ]sorok
    minden szereteted és óhajod bele sírtad.
    „Akkor én lesöpröm a hajnal árnyékát rólad,
    látni szeretném, hogy ragyogsz, lépj közel,
    még közelebb hozzám, egyetlen kedvesem”
    Gratulálok sok szeretettel…Babu.💓💓💓

  11. „Hirtelen egy faág benyúlt a nyitott ablakon,
    hullámzott a függöny, te nem voltál sehol.”

    Álom és ébredés.

    Tetszéssel jártam nálad.

    Szeretettel: Rita🌷

Szólj hozzá!