Álló idő

Száradt szúnyog tetemek a gang ablakain
Pince magányban megrogyott veterán csizma.
Valaha rég szárba szökkenten fényes topán.
Ócska kerevet, süppedős dunyhaálmokkal.
Hasas gramofon, alvó bőregér-csend-iszony.
Élettelen kovász, bölcsőben felejtett kenyér.
Széljárta sarkokban pókhálofonat-baldachin.

“Álló idő” bejegyzéshez 4 hozzászólás

  1. Nagyon szépen köszönöm mindenkinek az olvasást, és a figyelmet. Üdvözlettel:b🙂🙂

  2. Az idő megviselte hely és tárgyak, különös hangulatot adnak. A régmúlt eseményeit hordozzák, életek és cselekmények emlékeinek őrzői. Tetszett a versed Barna. 🙂

  3. Nagyon jó lett, kár, hogy ilyen rövid. Kicsit Lovasi ugrott be róla, nagyon jó alter szöveg is lehetne 🙂

Szólj hozzá!