A Gödör

A talajban szabálytalan mélyedés.
Téli hideg után úttesten egy kátyú.
Életünknek hepehupás útvesztője.
Sarki kis kocsma a pályaudvaron.
Régi vágású vendéglátós a pultban.
Kifogástalan külső, mosolygó arc.
Baráti fröccsök már előre fizetve
a véletlen betévedő ismerősöknek.
A piaci kofának egy kávé rummal.
Az éjszakások csakis felest isznak.
Remegő kezek nyúlnak pohár után.
Hangtalan a sóhaj az alkohol után.
Vállak görnyedeznek a teher alatt,
az arcok mosolytalanok maradnak.
A vonzalom örök, soha nem vész el,
megpecsétel sorsot, családot, életet.
Nincstelenség magányában, mélyen
megélve a kirekesztettség fájdalmát.
Gödörajtóban hallom poharak zaját.
Az élet fájdalmasan lekottázza dalát
a füstös kiskocsma üvegablakain át.

“A Gödör” bejegyzéshez 11 hozzászólás

  1. Drága Klárika!
    Ez a versed egy telitalálat a szó szoros értelmében.
    En csak azt nem tudom,hogy azok a férfiak, [ugyanazok]hol dolgoznak és
    honnan van pénzük hogy ott üljenek nap mint nap a kocsmában,már
    a reggeli órákban és az ital előttük.

    Legalább is a nyáron ezt láttam itt a lakásomhoz közeli kocsma előtti teraszon.
    Kedvesen írtad ,nagyon tetszett!
    Sok szeretettel gratulálok……Babu .😍😍😍

  2. Drága Klárika!
    Őszinte és aktuális versedet elismeréssel olvastam.
    Nagy jól megírtad, szeretettel gratulálok:
    Zsuzsa
    💕

  3. Drága Katám!
    Bizony így van! Köszönöm, hogy nálam jártál, olvastál.
    Ölellek szeretettel: Klári❤️

  4. Drága Évám! Köszönöm látogatásodat. Ölellek szeretettel: Klári🌷

  5. “A vonzalom örök, soha nem vész el,
    megpecsétel sorsot, családot, életet.”

    Drága Klári!
    Azok a füstös kocsmák, a vasútállomásokon a restik, nagyon sok gyenge akaratú embert tévútra vittek. Otthon meg a család szenvedte a naponta ittasan hazatérő családfő nem emberhez méltó viselkedését. Igaz, voltak kivételek is, de ők voltak kevesebben.
    Versedhez gratulálok, szeretettel: Kata😍

  6. Kedves Klárika!
    Aki egyszer belelép abba a gödörbe, nagyon nagy akaraterő kell, hogy ki tudjon mászni onnan. Életem során talán két emberről tudok, bár utána meg józan bolondok lettek, agyonszekírozva családjukat. Nagyon jó a versed, érzékletesen mutatja be azt a világot. Szeretettel olvastalak: Éva💥🌻💥🌻

  7. Pontosan így van kedves Rita! Sajnos.
    Köszönöm, hogy olvastál, szeretettel: Klári

  8. “Az élet fájdalmasan lekottázza dalát
    a füstös kiskocsma üvegablakain át.”

    Szomorú, reménytelen életek.

    Szeretettel: Rita🌷

  9. Kedves Rita! Köszönöm látogatásodat, örmmel láttalak versemnél.
    Szeretettel: Klári😘

  10. Drága Klárika!

    Az alkoholhoz való vonzalom legtöbbször örök, nagyon jól írtad le.
    Szeretettel gratulálok.
    Magdi🍂🍁🌾

Szólj hozzá!