Didergő nyárban…

Didergő nyárban…

Didergő nyárban annyi bizonytalanság,
fénye vakít, napsugara perzsel engem,
közben szél járja útját, didereg hátam,
érzem, annyi hatás csapódik le bennem.

A felhőtlen kedvem régen elvesztettem,
váltakozó napok mind meglepetések,
hol égetően forrók, vagy langy melegek,
az éjszakának ölelései hidegek.

Még emlékszem forró nyárra, éjszakára,
az éltető sugarak kedvünkbe jártak,
a csillagos égbolt alatt csókok vártak,
emberek, állatok az ég alatt háltak.

Tudtuk, milyen langyos lesz a mi tavaszunk,
áldás volt a fénnyel teli meleg nyarunk,
kedves volt színeivel, hűvösével az ősz,
csikorgóan hideg volt a szépséges tél.