Ha madár lehetnék…
Ha madár lehetnék, messzire repülnék,
magas égbe, hegyek, völgyek, erdők felett,
a széllel szállnék, sokat szépen énekelnék,
szomorú lelkeket vidámmá tenném.
Ha madár lehetnék, napsugárban fürdenék,
boldogságban élhetnék, Isten étkét ehetném,
terülj-terülj asztalkám lehetne a természet,
ember közelben élnék, ha tehetném.
Tán elfeledném porban csoszogó éltemet,
hol minden lépésért sokat vergődtem,
oly nehéz volt az úton reménytelenül lépni,
minden napom nem volt más, csak félni.
Azt lesném, boldogok-e ma az emberek,
hol fásultan élnek, ott boldogan csicseregnék,
ablakukba szállnék, vidáman rebbennék,
mosolyukat vágynám, kedvüket remélném.
Szeretném, ha lelkeik örömtől repkedne,
mindenki csak szeretetben élhetne,
nem volnának félelmek, csak remények,
jó szívűek lennének, és nem kevélyek.
Kedves Mária!
Örülök örömödnek!
Szeretettel:Laci
💐🌷🌼
Kedves vers, jószívűségről árulkodik. Mária
Kedves Babu!
Köszönöm örömödet és látogatásodat, kedvességedet!
Legyél írásaim látogatója, remélve várom örömödet!
Léleköleléssel:Laci
Kedves László!
Csodálatos sorok!
Kong a magány a versedben,bár olyan szépen írtál a szálló madarakról.
Jó volna ha madarak lehetnénk!
Szeretettel olvastam szépséges soraidat!
Gratulálok….Babu💝💝💝
Kedves Rita!
Mindenképpen igazad van,magam is gyakorlom elesettek közt is. Írásom egy boldog ábrándozás, vágyakozás.
Szeretettel:Laci🌾💐🌷🌹
Emberként is adhatunk boldogságot, szemernyi kis örömmorzsát másoknak, csupán akarat kérdése.
Szeretettel: Rita🌷