Fenn északon

Összes megtekintés: 64 

Fenn a messzi északon
Ahol a madár se jár
Holdfény kísér utamon
Rám egy küldetés vár.

Csillagok alatt a semmiben
Havas tájon menetelek.
Lelkem nemsoká majd megpihen,
De még várnak rám a zord hegyek.

Farkas vonyít a messzeségben
Jelzi, hogy már közel a cél
Fázik talán a hidegben,
De az is lehet, hogy ő is fél.

Megyek, megyek, messze járok
A szél a nevemet susogja,
Csak egy utolsó jelre várok
S ez lesz lelkem végső otthona.

“Fenn északon” bejegyzéshez 4 hozzászólás

  1. Először járok nálad kedves Blandina. Ha jól láttam az idei évtől olvashatók írásaid itt a HM oldalán.
    Szomorú hangulatú, szép versedhez gratulálok szeretettel.
    Verstanilag is nagyon jó: keresztrímeid, alliterációid még kifejezőbbé teszik remek versedet.
    Itt is érzem soraidban, hogy valami mély bánatod lehet, korábbi írásaidban is jelen volt.
    (Ha mégsem, akkor bocsi! Nekem ez jött át.)
    További szép alkotó napokat kívánok Neked, írj sokat.
    Szeretettel: Klári😍

  2. “Csak egy utolsó jelre várok
    S ez lesz lelkem végső otthona.”

    Hangulatában szomorú, de szép vers. Erre a végső otthonra még várni kell és siettetni se érdemes.

    Szeretettel: Rita🌷

Szólj hozzá!